Muhammad Rafiq szabadúszó író, blogger és fordító, angol irodalomból diplomázott a Malakandi Egyetemen.

A Shakespeare-i vígjáték meghatározása

a shakespeare-i vígjáték egyfajta romantikus vígjáték, amely boldog hangon végződik a különböző karakterek házassági kapcsolatán keresztül. A házasság létfontosságú szerepet játszik egy tipikus Shakespeare-i vígjátékban. Bármely vígjáték, amely követi a Shakespeare komédiáiban modellezett komédia mintáját, Shakespeare-i vígjátéknak neveznék. Teljesen különbözik a klasszikus vígjátéktól, ahol a klasszikus szabályokat szigorúan betartják. Egy tipikus Shakespeare-i vígjáték a következő jellemzőket mutatja, amelyek megkülönböztetik a komédiák más formáitól:

szerelem a shakespeare-i vígjátékban

A szerelem a tipikus Shakespeare-i vígjáték lényege. Minden Shakespeare-i vígjáték elsősorban a szerelem témájával foglalkozik. A tizenkettedik éjszaka legelején megmutatjuk, hogyan fejezi ki Orsino herceg Olivia iránti szeretetét. Nézd meg a következő sorokat:

ha a zene a szeretet eledele, játssz tovább;

adj túl sokat belőle, hogy szörfözve

az étvágy megbetegszik, és így meghal.

(William Shakespeare tizenkettedik Éjszakája)

J. W. Lever könyvében, Erzsébet szerelmi szonettek, megjegyzi, hogy “a shakespeare-i vígjátékban a szerelem minden emberi kiteljesedés eszköze. Ez az orientáció a szeretet fizikai alapjainak spiritualizálása nélkül jön létre. Shakespeare hősnőinek hiányoznak a Petrarchan Úrnő Szent tulajdonságai. Rosalind arra tanítja Orlandot, hogyan kell udvarolni, Júlia pedig olyan őszintén viszonozza Rómeó lelkesedését, hogy azonnal elfelejti egykori hölgyének tiszta vonzerejét.”

A szerelem témája végigfut Shakespeare összes vígjátékán. Például, van egy szerelmi lánc a tizenkettedik éjszakában. Ebben a gyönyörű vígjátékban megfigyeljük, hogy Viola Szerelmes Orsinóba, Orsino összetöri Oliviát, Olivia pedig Szerelmes Cesarióba. Ezért; a shakespeare-i vígjátékok legszebb vígjátékává teszi. Mindegyikük depressziósnak érzi magát az egymás iránti szentimentális szeretet miatt.

házasság a shakespeare-i vígjátékban

a házasság fontos szerepet játszik minden Shakespeare-i vígjátékban. A főszereplők megszállottságává és elsődleges gondjává válik, hogy eljegyezzék és feleségül vegyék az általuk választott Hölgyet vagy Urat. Ezért; megfigyelhetjük azokat a szereplőket, akik ostoba törekvésekben vesznek részt, hogy megvalósítsák házassági álmaikat. Ez az elem a házasság, amely megoldja az összes kérdést, és véget vet a hosszan tartó találós kérdések és rivalizálás visszatérő egész komédia. Például a tizenkettedik éjszakában megfigyeljük, hogy Viola házasságot köt Orsinóval, Olivia pedig feleségül veszi Sebastiant, Viola testvérét. Így megoldja a téves identitás kérdését. Olivia megtudja, hogy Cesario valójában Viola nevű nő, míg Orsino megismeri Viola valódi identitását is. Nézd meg a következő sorokat, amelyekben Orsino herceg cesariónak nevezi, bár megismerte Viola valódi identitását:

“Cesario”, gyere;

mert így leszel, amíg férfi vagy;

de amikor más szokásokban látsz,

Orsino szeretője és díszes királynője.

(William Shakespeare tizenkettedik Éjszakája)

téves identitás a shakespeare-i vígjátékban

a téves identitás a shakespeare-i vígjáték másik fontos jellemzője. Shakespeare a téves identitás elemét használja komédiáiban, hogy szórakozást és iróniát teremtsen. Ez az egyik legjobb eszköz Shakespeare számára, hogy csavarja a történetet, és elérje azt a célt, hogy szórakoztassa olvasóit. A téves identitás a tizenkettedik éjszaka ikrek bevezetésével jön létre, azaz., Sebestian és Viola, akik összetévesztik egymást más karakterek. Például Sebastiant Olivia téveszti Cesario – val, míg Violát tévesen férfinak gondolják. Bár lány, mégis férfinak tekintik, mivel Orsino herceg szolgájának álcázza magát. Hasonlóképpen, a velencei kereskedő, Portia balthazarnak álcázza magát, hogy ügyvédként járjon el, hogy megvédje Antoniót Shylock ellen, aki eltökélt szándéka, hogy levágjon egy font húst a testéről, mert nem fizette meg neki (Shylock) adósságát. Így, a téves identitás a shakespeare-i komédia része.

mi a szójáték?

a Britinica Encyclopaedia szerint:

” szójáték, más néven paronomasia, egy szó humoros használata oly módon, hogy különböző jelentéseket vagy alkalmazásokat javasoljon, vagy játék a szavakkal, mint a szó használata gyűrűk a következő mondókában:

lovagolni egy kakas-ló a Banbury Cross,
látni egy szép hölgy egy fehér ló;
gyűrűk ujjai és harangok a lábujjait,
ő kell zenét, bárhová is megy. “

szójáték a shakespeare-i vígjátékban

a szójáték olyan beszédfigura, amelyben egy szó hangját oly módon használják egy mondatban, hogy egyfajta zavart okozhat az olvasók számára. Shakespeare a szójátékok nagy szerelmese, és gyakran használja őket minden vígjátékában, hogy szórakozást, nevetést és zavart keltsen olvasói fejében. Elhagyja az olvasókat, hogy az általa alkalmazott szójátékokból származtassák maguknak a jelentést. A szójátékai lehetnek viccesek, buták és erkölcstelenek. Bármi is legyen a helyzet, az olvasó meglepődik Shakespeare mesteri használatán szójátékok vígjátékaiban. Nézd meg a következő sorokat vett tizenkettedik éjszaka, ahol Shakespeare játszik a szó pont:

bohóc: nem így, sem; de én megoldott két pontot.

MARIA: hogy ha az egyik szünet, a másik tart; vagy ha mindkettő

szünet, a gaskins esik.

(Shakespeare tizenkettedik Éjszakája)

nézz meg egy másik példát ugyanabból a vígjátékból, ahol Shakespeare a szín szóval játszik:

MARIA: Sőt, vagy mondd meg, hol voltál, vagy nem nyitom ki ajkaimat olyan szélesre, mint a sörtés beléphet mentséged útján. Az úrnőm felakaszt téged távollétedért.

bohóc: hadd akasszon fel. Aki jól lógott ebben a világban, nem kell félnie a színektől.

(Shakespeare tizenkettedik Éjszakája)

itt a szín szó világi megtévesztést jelent, de másrészt hurkot vagy kötőféket is jelent.

szavazás:

humor a shakespeare-i vígjátékban

humor nélkül egyetlen játék sem tekinthető vígjátéknak. Inkább tragédiának neveznék. Ezért; mint más vígjátékok, a humor a shakespeare-i vígjáték szerves része. Shakespeare mestere a robusztus nevetés és szórakozás előállításának különféle eszközökkel vígjátékaiban. Poénok, iróniák, álarcosbál, trágár viccek, téves identitás és szatíra révén produkál humort. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Shakespeare úgy használja a humort, hogy az emberek ostobaságain nevetünk, ahelyett, hogy gyűlölnénk őket. Így a humort az enyhe szatíra módjaként használja ahelyett, hogy az emberek ostobaságait kötözné. Nézd meg a következő sorokat a tizenkettedik éjszakából, ami nevetést okoz, amikor elolvassa őket:

“nem, Uram, az egyház mellett élek.”

” egyházi ember vagy?”

” nem számít, Uram; én az egyház mellett élek; mert az én házamban lakom, és a házam az egyház mellett áll.”

(Shakespeare tizenkettedik Éjszakája)

a Velencei kalmárban Shylock lánya megszökik egy keresztény férfival, és feleségül veszi. Shylock reakciója a helyzetre természetesen nagyon komikus. Nézze meg a Velencei kereskedőtől vett következő sorokat:

Shylock: “a lányom! Ó, a Dukátjaim!- Ó, lányom!

menekült egy keresztény!- Ó, keresztény dukátjaim!”

(Shakespeare Velencei kereskedője)

Buffoonery a shakespeare-i vígjátékban

Buffoonery a shakespeare-i komédia másik jellemzője. Shakespeare minden egyes vígjátékában van egy bolond vagy egy bohóc, aki humort nyújt a darabban. A bolond egy különleges karakter egy tipikus Shakespeare-i vígjátékban, aki megkapta a gab ajándékát. Szellemesek, és tudják, hogyan kell válaszolni egy személynek egy vita során. Úgy beszélnek, hogy képesek legyenek jobb embereket elérni. Shakespeare használja őket, hogy hozzon létre szórakoztató, humor és a nevetés a komédiák. Nagyon hasonlítanak a jokerekhez és a jesterekhez, akik szellemes és vicces megjegyzéseikkel szórakoztatják az embereket. A bohócok komédiákban való felhasználásának egyik legjobb célja az, hogy hírvivőként és közvetítőként működnek a különböző karakterek között. Megfigyeljük a Velencei kalmárban, hogy a bohócot arra használják, hogy üzeneteket cseréljen a szerelmesek, azaz Lorenzo és Jessica között. Így van Feste tizenkettedik közel, Launcelot a kalmár Velence és Próbakő, ahogy tetszik.

Happy End a shakespeare-i vígjátékban

minden Shakespeare-i vígjáték boldog hangon végződik. Itt érdemes megemlíteni, hogy a shakespeare-i vígjátékok többsége házassággal végződik. Végül a főszereplők feleségül vették szeretteiket. A tizenkettedik éjszakában észrevehette, hogy Orsino herceg feleségül veszi Violát, Olivia pedig Sebastiant. Hasonlóképpen, a velencei kereskedő is boldog hangon ér véget. Antonio megmenekül attól, hogy testének egy font húsát shylocknak adja. Így minden Shakespeare-i vígjáték boldogan végződik, és a kérdések megoldódnak.

forró témák:

• a szonett: meghatározás, típusok & jellemzők
• az Óda: meghatározás, típusok & jellemzők
• az eposz: meghatározás, típusok & jellemzők

6014-ben Muhammad Rafiq

Sweety ib október 20-án, 2018:

az igazán jó, hogy jegyzetek

Izabella február 22-én, 2015:

, a tegnap esti beszéd ctareinly komikus volt. Vagy nem érti (Vagyis elhiszi, amit mond), vagy tudatosan hamisan mutatja be saját elnökségéről alkotott nézeteit (azaz a PR-embert játssza, aki inkább a közvéleménnyel és a történelem vele kapcsolatos véleményével foglalkozik, mint egy őszinte értékeléssel). Úgy gondolom, hogy elnöksége e két megközelítés kombinációja volt. Túl sok gondolat nélkül meg kell adnom Bushnak a Macbeth köpenyt (bár a párhuzamok nem tökéletesek) Dick Cheney-vel, aki betölti a Lady Macbeth szerepet (bár biztos vagyok benne, hogy túlságosan arrogáns ahhoz, hogy valaha is megőrüljön. Tetszik az ötlet, hogy éjszaka a folyosókon vándorol, hogy megpróbálja levenni a vért a kezéről). A partizán rancor ctareinly emlékeztet a Montague / Capulet viszály a Rómeó és Júlia, de ott nem igazán szerepet neki, hogy a játék. De ez csak a mandzsetta. Még átgondolom.

Muhammad Rafiq (szerző) Pakisztán december 12, 2014: