a Szent Lazarról és a koszovói csatáról szóló bejegyzések kiegészítéseként visszatérek az egyik kedvenc regényemhez. Van egy érdekes, múló utalás Koszovó Drakula, ahol Stoker (vagy talán a gróf?), és Leonard Wolf az ő megjegyzés a folyosón úgy tűnik számomra, hogy félreértelmezi a jelentősége Koszovó között az ortodox népek a Balkánon. Felkavaró késő esti történelemórája során a gróf azt mondja Jonathan Harkernek (Bram Stoker, a jegyzetekkel ellátott Drakula, Szerk. Leonard Wolf, illust. S ons , 31. o.):

ki szívesebben, mint mi az egész négy nemzet megkapta a “véres kard”, vagy annak harcias hívó özönlöttek gyorsabb a standard a király? Mikor váltották meg nemzetem nagy szégyenét, Kasszova szégyenét, amikor a Havasalföld és a Magyar zászlók a félhold alá süllyedtek, ki volt az, aki Vajdaságként átkelt a Dunán, és a saját földjén verte meg a törököt? Ez valóban Drakula volt!

úgy tűnik számomra, hogy Drakula meglehetősen idioszinkratikus Koszovót “nemzetem nagy szégyenének” nevezni, amikor a szerbek maguk is dicsőnek tartották— “minden szent és tiszteletreméltó volt, és elfogadható a kegyes Istennek” mondják a költők (qtd. fr Justin, a szent és Nagy Mártír, a szerbiai Lázár cár élete, a koszovói csata rejtélye és jelentése, Ford. Fr Todor Mika & fr Stevan Scott , 39. o.)—vagy legalábbis a dolgok tragikus természetével összhangban (Simic szerint). Sajnos a problémát súlyosbítja Wolf megjegyzése, ahol idézi William Stearns Davis hogy ‘a Kossovai csata bebizonyította, hogy a balkáni nép hatalmán túl van a betolakodók Ázsiából való kifordítása’ (qtd. Stokerben, 32. o., 17. o.). Nyilvánvaló, hogy a szerbek nem így értették a csatát.